Suttyomban surrant felénk, tettét titkolva,

ragyogott a napsugár, nem volt kioltva.

Leselkedve éjjelente festegetett,

virradatra a művére párát hintett.

 

A szeptemberi pirkadatban jelezte,

megérkezett e percben az ő ideje.

Sárgává, rozsdássá bűvölte az álmot,

az eddig zöldellő kapott búcsúcsókot.

 

Árnyékukkal a vizet is átszínezte,

alig ismer az ember a természetre.

Esve a varázslat tarka fogságába,

álmélkodik mélyen a változó tájba.

 

Már fodros felhőkre is feltükröződik,

az átalakulás ott is keringőzik.

Egyenletes utat tör a haladásnak,

lezárása jön a viruló világnak.

 

A körforgás most is tovább folytatódik,

de a lélek mégis mindig meghatódik.

Rácsodálkozik az idő járására,

közben a gyönyörtől vágyik a násztáncra.

 

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…