Felkavart lelkem szabadulni vágyott,
egyre messzebb, fölfelé kívánkozott.
Levegőért a hegynek nekivágott,
levethesse a felesleges gondot.
A csúcson tágan meredezik szemem,
fűszálak finoman intenek felém.
Virágok szirmukat tárják csak nekem,
lágy fuvallat simogat, mint tünemény.
Élvezetes érzés magához ölel,
a feszültség elemeire esik.
A csend, a nyugalom ájerje közel,
közérzetemet már színessé festik.
Fürkészni muszáj ahhoz a világban,
hogy többet tölthessünk belső vígságban.