Felkavart lelkem szabadulni vágyott,

egyre messzebb, fölfelé kívánkozott.

Levegőért a hegynek nekivágott,

levethesse a felesleges gondot.

 

A csúcson tágan meredezik szemem,

fűszálak finoman intenek felém.

Virágok szirmukat tárják csak nekem,

lágy fuvallat simogat, mint tünemény.

 

Élvezetes érzés magához ölel,

a feszültség elemeire esik.

A csend, a nyugalom ájerje közel,

közérzetemet már színessé festik.

 

Fürkészni muszáj ahhoz a világban,

hogy többet tölthessünk belső vígságban.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…