Csodálatosan szép márciusi nap a mai, a kertben körtáncot járnak a pillangók, a feketerigó éneke boldogsággal tölti meg a teret. Kata örömében hatalmasakat bukfencezik a puha pázsiton, mert ma édesanyjával a Városligetbe mennek kirándulni. Tudta, hogy egy jó ideig ez az utolsó kirándulásuk, mert holnaptól karantén lesz.

A kislány nagy kedvence a Vajdahunyad vára és a ligeti csónakázó tó. A várban tett hatalmas sétát követően csónakázni indulnak. Kata órákig képes szemlélni a tó élővilágát, a kishalak minden alkalommal teljesen lenyűgözik őt. A lágy tavaszi szellő és a márciusi napsugarak hatására Kata a kis ladikban mély álomba szenderül. Álmában, a meseszép erdőben egy hatalmas mélyedésbe huppantak édesanyjával, ami egy csodaországot rejteget; melynek közepén egy jókora palota ékeskedik. A zárt ajtók mögött javában zajlik az élet: a kis tündérek vidáman settenkednek a konyhában, a koboldok kártyapartit tartanak a gyerekszobában, a nyulacskák pedig a rendrakással vannak elfoglalva. Az udvarház királya az oroszlán volt, aki oltalma alá vette a kislányt s hosszasan mesélt neki arról, hogy miért nem hagyhatják el a palota területét egy ismeretlen kórokozó miatt. Elmondta, hogy most a legfontosabb az itt élő teremtmények egészségének védelme. A varázslatos álomban Kata és édesanyja hónapokat töltöttek a pompás birodalomban. Reggelente a tündéreknek segítettek a konyhában: megtanulták, miként kell kovászt készíteni majd ropogós kenyeret s kiflit sütni; az elraktározott hozzávalókból hogyan lehet mennyei ételeket előállítani. A délelőttök közös játékkal teltek, kártyáztak, társasjátékoztak és rengeteg időt töltöttek a kertben. Megfigyelték a kis rozsdafarkú életét, aki hihetetlen gyorsasággal épített fészket fiókáinak különféle ágakból és parányi gyökérdarabokból; szemügyre vették, hogy az elszórt paradicsommagokból miként fejlődik ki maga a növény.

Egyik délután a hatalmas játék közepette a bodzabokorból halk hüppögést hallod Kata. A kis pocok parányi kamillaszirmokkal törölgette könnyeit.

Mi a baj pocok? – kérdezte a lányka.

Nem bírom a bezártságot!!- siránkozott a pocok.

Drága Pocok! -szólt Kata. Engem megtanított az oroszlán arra, hogy miért nem szabad siránkozni a bezártság miatt, ezt a tudást szeretném most átadni Neked. Nézd a dolgok jó oldalát! Igaz, hogy most nem tudsz menni az oviba, hiányoznak a barátaid és bizonyos dolgok korlátozva vannak, de rengeteg érdekes dolgot tanulunk itt a  karanténban, ráadásul sokkal jobban megismerhetjük egymást. Szívesen segítek Neked, mert közösen jobbá tehetjük a rossznak tűnő dolgokat. Számtalan kincset rejteget maga a kert és a palota egyaránt.

A következő napokban rengeteget játszottak, tanultak és olvastak együtt. Kata egy, az udvaron talált hófehér követ helyezett a pocok mancsába. Pocok!- szólt a csepp lányka. Ha bármikor szomorkodsz, fogd meg ezt a követ, hiszen varázsereje van. Gondolj azokra a napokra, amelyeket együtt töltöttünk, és hidd el, hogy azon nyomban felvidulsz.

A következő pillanatban lágy tavaszi eső cseppjei hintették meg ezernyi színes csillámmal a ligeti csónakázó tavat. Kata ekkor ébred fel különös álmából kezében egy hófehér kavicsot szorongatva, és vidáman mesélte el édesanyának, hogy álmában megtanulta, mi is az a karantén.

Az álom segítségével rájött, hogy ha a bezártságot olyan személyekkel tölti az ember, akik igazán közel állnak hozzá, akkor elviselhető a dolog, sőt még gazdagabb is lesz általa. Értékelni kell minden közösen eltöltött percet, ugyanis a szeretetnek hatalmas ereje van, és általa a legnehezebbnek tűnő akadályokat is könnyedén legyőzzük.

Mókus Anita az Irodalmi Rádió szerzője. Született: Kiskunhalas, 1983 .01. 18. Az általános- és középiskolát Kiskunhalason végezte, diplomáját…