Pillanatképek életem apró történéseiből…

Meghívást kaptunk egy körülbelül 250 lelket számláló Baranya megyei kis faluba  gyümölcsszedésre. Szép kora őszi időben elindultunk autóval, útközben gyönyörködtünk a szelíd zselici dombság látnivalóiban. A táj elvarázsolt bennünket. A kertben édeni nyugalom fogadott bennünket. Láttuk, hogy a fák roskadoznak az érett gyümölcsök alatt, mintha csak ránk vártak volna. Mintha csak mondták volna minket is vigyél el magaddal. Jókedvűen, vidáman teljesítettük is a kérésüket. Gyönyörűen sütött a nap, zümmögtek a méhecskék, a madarak trilláztak, leírhatatlanul jó érzés volt a városi nyüzsgésből kiszabadulni pár órára, megkönnyebbült a testünk-lelkünk! Olyan sokat szedtünk a magukat kínáló   gyümölcsökből, hogy alig tudtuk mindet elpakolni, úgy hogy még számunkra is legyen ülőhely az autóban. Így aztán arra gondoltunk, hogy megajándékozzuk azokat a barátainkat, akik nem tudtak eljönni ebbe a természet által gyönyörűen berendezett, megterített  kertbe. Ahogy a kosaraink megteltek a mosolygós, finomabbnál finomabb gyümölcsökkel: almával, körtével, szőlővel, szilvával, úgy telt meg a lelkünk is békével és nyugalommal. Nagyon jó érzés volt továbbadni a leszedett gyümölcs egy részét, megtapasztalva az önzetlen szeretet örömét. Amilyen szeretettel kaptuk, olyan szeretettel adtuk tovább!!! Ahogyan a Példabeszédek könyvében (11:25) olvashatunk erről:
                                                      “A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is felüdül.”
Még egy utolsó pillantást vetettünk a kertre és láttuk ahogyan egy szellő finoman megmozdítja a fák ágait, mintha ők is búcsút intettek volna, megköszönve, hogy könnyítettünk a megterhelt ágaikon, jövőre újabb gazdag terméssel hálálva meg azt. Jó érzéssel búcsúztunk a kerttől, tudtuk ide még visszajövünk!

Pillanatkép sorozat többi részei az alábbi linken olvashatóak: