Hangok az altemplomból

 

-Íme megtapostam, megöltem asszonyod.

-A dolgodat tetted, te ehhez értesz.

-Veled ugyanez lett, nem tudtad elodázni.

-Meglehet. Mégis hozzám beszélsz…

-Hát nem érted? Tűzben égettem el a tested!

-És te, minden csontot porrá őrölsz…

Mégis hallom az apró poszáta énekét,

Nem is a gyászról, a napsugárról szólt…

-De nem láthatod, márvány fedi urnád!

-„A nap tüze, látod”? A föld alatt táncol…

-Az egy templomablak mélybe vetült fénye.

-Felnőttek a „fürge diákok”, él az álmom.

-És mit érsz vele? Felednek „csengve nevetve”!

-Abból idézel, mit egykor nékik idéztem…

-Kiválasztottak hiszed magad? Egy néma próféta?!

-A csend szava bizony áttört a néma falon…

-Azt hiszed, bátor az aki nem menekül tőlem?

-Leszakíthatsz, összetörhetsz, de Íme, Hazaértem.

 

„Boldogok akiket kiválaszt,

és magához szólít az Úr. ”

 

 

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van…