Telefonoddal a kezemben csak állok,

bárki azt hihetné, egy hívásra várok.

De nem, azt nézem csak, azon gondolkodom,

mikor volt, hogy még hallottam a hangod,

hogy még hívni tudtál, még volt erőd hozzá,

megnyugtatásomra hogy hazatelefonálj.

Hogy hiányozhatsz így, drága, kedves párom!

 

Hónapok óta nem hívsz már fel engem,

nézem a telefont, de más sem keresett.

Ó te engem mennyit, jaj de mennyit hívtál,

megnyugtatni pár kedves szót nekem

mindig mondtál. Decemberben, mikor a

kórházban voltál, onnan már nem hívtál.

Hogy hiányozhatsz így, drága, kedves párom!

 

Ugyan ne izguljak, lassan már hazaérsz,

azt szoktad mondani. December tájékán

nem mondtad ezt többé, és haza sem jöttél,

ahová elmentél, onnan nincs több hívás,

onnan üzenetre én hiába várok.

Hogy telnek a napok, mennek a hónapok!

Hogy hiányozhatsz így, drága, kedves párom!

 

Nyolc hónapjánál több, hogy elmentél örökre.

Sírni kezdek, sírni, hangosan zokogni,

sírásom hangjával megtelnek a szobák.

Nyolc hónapon túl is csak a bánatom van

magány lett a társam, drága párom helyett.

Égi telefonod, jaj hiába várom.

Hogy hiányozhatsz így, drága, kedves párom!

 

Szerelmem, életem, drága, drága Sándor!

Soha nem feledlek! Könnyeim peregnek.

Könnyeim lefolynak két szemem sarkából.

Picike csermelyek, sós vízzel megteltek,

majd alágörögnek, lassan legördülnek.

Téged is siratlak, magam is siratom.

Hogy hiányozhatsz így, drága, kedves párom!

 

Most csak a bánat van, a csend, a magányom,

elment, fél évnél több, hogy elment a párom.

Tudom, persze tudom, egyszer valamikor

lesz égi telefon, valaki fog hívni.

Azontúl a földről nem keres majd senki.

Vajon fogjuk mi még egymás kezét fogni?

Hogy hiányozhatsz így, drága, kedves párom!

 

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…