A régi pad

Vérvörös alkonyban ősz gomolyog
magányos padon bús emléknyomok,
égbe szöknek kopár fák árnyai,
rozsdás percek az idő szárnyai.

Szitáló köd ezüst fátylat terít,
a szenvedély újra hozzád repít,
szél suttogja fülembe dallamát,
lelkem érzi gyógyító balzsamát.

Elfeledett múlt, és az ígéret
követ álmokban, mint bús kísértet,
elhaló sóhaj, régi vallomás,
szívünkben örökös viaskodás.

Itt vagyok újra, hol titkok élnek,
mennyi vágy, és átvirrasztott éjek,
már csak szú serceg a korhadt deszkán,
reménykedve,- néha várjuk egymást.

2017.

Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán…