Az én utam

Utak, vonalak, hol egyenes, hol görbe,
semmiből hirtelen a látómezőbe
keresztezve egymást, titokzatoskodó,
semmibe vesző, és egyre hosszabbodó.

Valahol egy vonal, vagy talán egy görbe,
sors-utad mutatja, így jár körbe-körbe,
itt-ott a sávok egymásba gabalyodva,
már őrá figyel – lélegzet- visszafojtva.

Göröngyös kissé, néha döcögős, fájó,
élet-tragédiáknál riadót fújó,
de az én utam! – csak általam járható,
mások által ez félremagyarázható.

Utak, amelyek a végtelenbe nyúlnak,
kereszteződésekben álmokat zúznak,
réveteg önpusztítás végére érve,
száguldozó sorsa őt is utolérte.

2017.

Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán…