Esik kinn, csak esik, és újra csak esik.

Szürke és szomorú az égbolt felettünk.

Szomorú és szürke, ilyen vagyok én is,

az én életem is, eltűnt a vidámság.

 

Fog még a Nap sütni, nem kell keseregni,

biztatnám magamat,  és biztatgat más is…

Ám az a Nap nem a rég lesz az égen,

hisz Rád már nem süthet, ahogy tette – régen.

 

Nem vagy ott a padon, sem az üzletekben.

nem jársz a piacon, boltban, patikában,

s nem ülsz itt mellettem, újságot olvasva,

nem beszélgetünk már múltról és jövőről.

 

Szürke és szomorú az idő, és mintha

még az ég is sírna, esik szakadatlan.

Mindig rád gondolok, édes, drága társam,

és én is, mint az ég, sírok-sírok egyre.

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…