Hogy egyedül vagyok, néha bizony jó is:

senki nem zavarja kényszerű nyugalmam.

Bár ha itt lennétek, akik most nem vagytok,

örülnék is talán, biztosan nem tudom.

 

Mert a magányt végül el lehet fogadni,

és nagyon könnyen bele lehet szokni!

Nem kell már törődni szinte semmi mással

csak saját magammal, a magam bajával…

 

A magányba, igaz, könnyű beleszokni,

ám bele tudsz unni vagy belefásulni,

belebetegedni. És nagyon vigyázzunk!

A magányba végül: bele lehet halni!

 

Bizony jól kell a magánnyal sáfárkodni.

És magát az ember könnyen el is hagyja:

Minek ma felkelni, a boltba elmenni?

Hűtődből egy-két nap tudsz még falatozni.

 

Minek felöltözni, minek kimozdulni

oly ronda az  idő –  nem kéne megfázni!

Igazolod magad a semmittevésért,

a sok elpazarolt percért és óráért.

 

Van azért segítség, ha találsz egy álmot,

amit dédelgethetsz, még ha azt jól tudod:

álmod valósultát aligha éled meg,

de álmod elringat, hogy azt hidd: érdemes.

 

Érdemes felkelni, érdemes mozogni,

érdemes még ablakot-ajtót kitárni.

Ha van miért, kiért feladatot kapni,

úgy a magányt  is tán el lehetne űzni.

 

 

 

 

 

 

 

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…