Szendén sompolygott, színezve a tó partját,

ellopva az évnek erős napsugarát.

Erőtlen fényben fakította a zöldet,

zizegős avarral töri meg a csöndet.

 

Földig hajol a fűz mézszínű vesszeje,

mintha színével az ősznek tisztelegne.

Aranyló levelét ringatja a szellő,

hódolóan mosolyog hozzá a felhő.

 

A tó hulláma is lendít olykor rajta,

mikor a fejét mélyen a vízbe hajtja,

Olyan, mintha ezernyi arany csillogna,

rá a levélsor hosszasan hunyorogna.

 

A víztükörben pislogva szétolvadnak,

sárga színük virításával biztatnak.

Ne gondoljatok még a tél hidegére,

rátelepszünk az indián nyár keblére!

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…