Anyám emlékére

Egy csillagra ültem,
hogy megkeresselek,
mert a boldogság madarát
elhoztam teneked.

Fenn, az angyalok közt
repültök majd együtt,
hogyha a szíved mélyéről
minden bánat eltűnt.

Lenn, a földi létben
szenvedtél, jól tudom.
Nem játszhattál szinte soha
zengzetes húrokon.

Gyermekkorod talán
szép lehetett volna,
ám a sors azt valamiért
mégis megtépázta.

Amire felnőttél,
szépséged kivirult,
de a vágyott boldogságból
csak néhány csepp jutott.

Voltak, kik szerettek,
mégsem tudni, miért,
valahogy az életedből
kimaradt az elég.

A sorsot magad is
mindig kísértetted...
Magányod zárt kalitkából
ki sosem törhetett.

Vágytál fel az égbe...
Célod az volt csupán,
hogy egyszer már túl lehessél
lelked örök kínján...

Egy csillagon ülök,
hogy megkeresselek,
és a boldogság madarát
átnyújtsam teneked.

Pete Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Pete Margit a születési nevem, írásaimat ezen a néven teszem közzé. Lakóhelyem…