A koszorú 3,5 mm keskeny ága (Egy koronaér újra nyitása)

 

Fáj a szív,

Mit hoz a Holnap?

 

Leülök,

Lopva a percet.

 

Nyugalmat

Tettető szerep.

 

Másokról

Olvasom bajom.

 

Robogok.

Nem irányítok.

 

Csak várok

Futnak a percek

 

Órákká

Felhíznak lassan.

 

És íme:

Látom verdesőm.

 

Négy üreg

Ver vád ütemet.

 

Visznek az

Ismeretlenbe.

 

Mint sírbolt

Hideg, ám tiszta.

 

Álomszép

Nők, ólomruha.

 

Egy férfi,

Két nő a csapat.

 

Orvosom

Mondja hogy mi lesz.

 

Közvetít

Ragyogó utat.

 

Utcákat

Fest, fényszórókkal.

 

Bemutat

Érhálót, kanyart.

 

Olyat lát

Mi láthatatlan.

 

Zsákutca?

Átfutok rajta.

 

Megnyitja…

Sóhajt az izom,

 

Kortyolja

Véremet újra.

 

„Azt mondja”,

Vihetett volna

 

Vaksötét

Útra, a Túlra.

 

Imákon

Kapom magamat.

 

Csodálom

Érpályám, látom…

 

Taxiban

Ültem, életem

 

Útjára

Most, visszavittek.

 

Belülről

Láttam a szívem.

 

Koronás-

Fő vezetett ma.

 

Tévelygő

Szívem ért haza.

 

DRAP-nek köszönettel

S. F.

2020.09. 15/16

 

Tags:

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van…