Beléptünk akkor a hangversenyterembe,

Hangolt a zenekar, majd hatalmas csend lett.

Várakozás-teljes, feszültséggel teljes.

S megszólalt a zene. Felcsendült a nyitány.

Ha melléd ülhetnék! Kezedet foghatnám!

 

Megszólalt a zene, felcsendült a nyitány…

És máris hangoknak tengere vett körül.

Minden percünk eztán zenével lett teljes.

A zenét hallgatva, vele együtt éltünk.

Ha melléd ülhetnék! Kezedet foghatnám!

 

A zenét hallgatva, vele együtt éltünk…

Hegedűk játéka, klarinét szólója,

Zongora ütése, hárfahúr pengése…

Gyönyörű hangzások szép harmóniája!

Ha melléd ülhetnék! Kezedet foghatnám!

 

Lopva rád-rád néztem, láttam, hogy gyönyörködsz,

Láttam, hogy boldog vagy, a zenét hallgatván,

A harmóniákkal már-már eggyé váltan.

Így látlak azóta, ez a kép él bennem.

Ha melléd ülhetnék! Kezedet foghatnám!

 

Így látlak azóta, ez a kép él bennem…

Így vagy te nekem most már örökre emlék.

Egyre szól a zene, de az is csak emlék,

Hogy sír a hegedű, jajgat a klarinét!

A kezedet fognám és melletted ülnék!

 

 

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…