Nézem a fényképed, itt van szemben velem,

nézem szép szemedet, magas homlokodat,

őszülő hajadat. Szemüveged mögül

tűnik elém szemed. Barna szemeidet

hosszan szemlélgetem s mintha te is engem,

pont engemet néznél. És ahogyan nézel,

mintha mosolyognál.

 

Látom drága arcod, kedves tekinteted.

Miért, hogy rám már csak a fényképről vetheted?

Ahogy így mosolyogsz, az ajkad is már-már

szóra nyílik. Visszamosolygok rád, most így

beszélgetünk. Hogyha sírni kezdek, nekem

majd mit mondasz? Nagy-nagy bánatomra vigaszt

soha már nem adhatsz!

 

 

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…