November

 

Kócoli már a szél

A fűznek sárga haját

Zörgeti a nádszál

Május suhogó dalát.

Fölragyog a nap is,

Tán ez évben utolszor,

A múltat idézi

Minden csupasz ágtorzó:

Úszó levelet néz,

Szépül, tükröz az emlék?…

“Nyarat siratni kár!

Asztalunk terítve már

Hullámzó abroszunk

Alatt vadludak szállnak.

Körbeért az égbolt,

Meztelen fürdünk újra!

Rügyeink szunnyadnak,

Tisztán várjuk a tavaszt!

Nem számít a tél sem,

Nem talál rajtunk fogást,

Suhogó lombunk

Kibontjuk újra, hamar!

A nádas csak alszik,

Mélyben öleli párját,

Májusi mesét költ.

Ó, november, te időt hagysz rá!”

S.F.

 

2019. november 17.

(Ragyogó időben eveztem a Kis-Dunán. Hétágról sütött a nap, de már csak ott volt meleg, ahova tűzött. A vízre hullott levelek még nem merültek el. Ez a nap ünnep volt, de nem az elmúlásé. A kései ragyogásban ott volt az elpusztíthatatlan remény.)

 

Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van…