A háború küszöbén.

Fut az idő, nyúlcipőben fut sebesen,
Régóta várják ,vad indulatok a magaslesen
A vadász töltött puskával áldozatra vár
Vérszomját csillapítni nincs már esély
Kiterített áldozatok rémképével is felér
A döghalál illatával bódít el a légtér
Sok kereszt van még a templom-tetőkön
Szószékek, imazsámolyok ásítanak
Mert honi vendéget alig-alig látnak
Márvány kövein idegen csizmák járnak
A gyertyák lángja lassan kialszanak
A vendégek fáklyái majd fellobbannak
Az utcákon törnek,zúznak, árukat rabolnak
Örömtűzként gépkocsikat gyújtogatnak
Európában már átlépte a küszöböt a háború
Szaporább a füstje,s hevesebb a lángja
Holló vájja szemét, kicsordult a mája
Fáznak a fák országhatáraink mentén
A betolakodóknak harag tüzel a szeméből
Az igazság letekint az Úrtól a magas égből
A hűség kisugárzik a termékeny magyar földből
Hogy hazánkat a gyilkos háború végleg elkerülje
Űgy éljünk: csókot váltson az igazság és a béke

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…