Mire az ember a hetedik x-et eléri, addigra bizony számos veszteség éri.

Én is gyászolok immár sokakat, hozzám egykor igen közel állóakat.

A legerősebb a gyászom most Sándorom miatt, de gyászolom

– halálomig – 25 éven át volt páromat, fiaim édesapját, Sanyikámat.

 

Elmentek közben a szüleim, őket is rendületlenül gyászolom,

sem simogatásukat, sem biztató szavaikat soha már nem kapom.

A szívben erősen élő-égő fájdalom, az elhunytakat örökké gyászolom.

S itt van még a keresztmamám, gyermekkorom legelső tanítója.

 

Ő is gyászolt szerettem. S gyászolom mindazokat, akiket a tágabb családból

valaha tiszteltem, szerettem.  Gyászolok több nagymamát, nagyapákat.

A diósgyőrieket és a devecserieket, nagybácsikat és nagynéniket.

És további, távolabbi rokonokat, pestieket és miskolciakat.

 

Gyászolom anyósomat, bár viszonyunk nem volt zavartalan,

legjobb esetben inkább semlegesnek, mint jónak volt mondható.

Devecserben sokan egészen fiatalon elhunytak, unokaöccseink,

és elment Sanyim huga, Szöszi is, és immár együtt van a két fiával.

 

Őket is mind-mind gyászolom. De most a legfájdalmasabban,

a legkeserűbben háromnegyed éve elvesztett páromat,

15 évig hűséges társamat, Csákvári Sándort gyászolom.

Ha sírok, most mégis valamennyiüket gyászolom, siratom.

 

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…