Napok óta veri az erdőt az eső,

nedvesen csillogó fű kéri a szellőt.

Lassan a fény felhő fölé kerekedik,

a vízcseppeket a növények levedlik.

 

A satnyuló falevelek mélybe esnek,

színes szőnyegként lepik be a terepet.

Ott hagyott fatuskón landolva lecsúsznak,

alattuk a mohacsomók belehúznak.

 

Irigykednek a tolakodó gombákra,

kik egymást sem szívlelik a termőágyba.

-Húzódj innen, én már korábban érkeztem!

-Nincs igazad, nekem magasabb a fejem!

 

Perlekedés közben is csak nőnek, nőnek,

tarka színfoltjaivá válnak az ősznek.

A tisztásba éket hasít a forgószél,

megdermed az élet, közeledik a tél.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…