Vannak hajnali, egérszürke ködök,

Sűrű cigarettafüstként gomolygók.

És reggeli ködök: mint hattyúk, oly fehérek.

Ők lesznek a lassanként majd felszakadozók.

 

Déltájban jönnek az aranyló ködök,

Majd a délutánok tinta-kék köde.

Később ránk barna mókusbunda-ködök nehezülnek,

este meg fekete bogár-ködök

nyakunkba települnek.

 

A ködben messzire nem látsz: emberek,

tárgyak szétesnek, felszállnak,eltűnnek.

Mintha most feltűnnél csak egyetlen pillanatra,

Aztán eltűnsz előlem,

köd-köpenyedbe burkolózva.

 

Úgy mennék, úgy iramodnék utánad!

De a köd eltakart, már nem is látlak!

Képzeletem varázsolt csak oda? Nem tudom.

A ködöt gázolva egyre nyomodat kutatom.

 

Vers 2005 novemberéből

 

 

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…