A boldogság édes madara.

Ha ma távcsövembe nézek, már Adventet látom
Ha ablakomon kitekintek még a nap sugarait várom
Messze eltévelyedtem, kóboroltam álmaimban
Őserdőben botorkáltam rémes magányomban
Köröttem férgek marnak sajgó fájdalmamban
Az indákon vigyorgó Kainok sora csüngenek
Még a békés majomvilág is éltükért reszketnek
Ahogy felébredtem rémes álomvilág várt reám
Egész Európát eluralta a vészes féregjárvány
Keresztény üldözés közben Adventbe léphetünk?
Mégis, mégis erőnkön felül fáradozni kényszerülünk
Aki öregbíti a bölcsességet, öregbíti a gyötrelmet
Mást nem tehetünk, akkor Noé bárkájára várunk
Összegyűjtjük szellemtestvéreinket s hajóba zárunk
S kérjük az Urat küldjön ismét özönvizet a világra
Ha megtisztultunk ,s kirepül az első madár a magasba
Ő lesz az adventi várakozás örömhírt hozó angyala
Számunkra nem más, mint a boldogság édes madara

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…