Állok kicsinyke szobám ablakában, látom, amint
A mennyei óriás-virág aprócska szirmai, mint elmúló
Hópihék, lassan alálebbennek, hófehér lepelként
Borítva el a kopár feketén meredező faágak erdejét.

Furcsa, halványlila derengés vonja be a szemközti
Házak tetejét. Koromfekete varjak károgva köröznek:
– Szegény emberek, miért vagytok olyan magányosak?
– Fázva, dideregve, vacogó szívvel miért búslakodtok?

Kínzó kérdéseinkre választ Kitől, honnan is várhatunk?
Isten, ki türelmes égi Atyánkként tanítasz bennünket.
Elgyötört, kiüresedett lelkű földi gyermekeidnek üzened:

Tárjátok ki bús lelketek ablakait, engedjétek be
Szívetekbe az eget és földet átalakítani képes
Egyetlen hatalmat, a SZERETETET!

Kérlek, Uram, fogadd el téli hálaénekem!
Kérlek, Uram, fogadd el téli hálaénekünk!

Harmati Gyöngyi az Irodalmi Rádió szerzője. Meglepő fordulatokban és szomorú történésekben bővelkedő gyermekkorom hozománya az itt szereplő nevem.…