Csillaghullás

Csillag szökik az égen,
vászna tiszta, hűs ében,
szájat húz rá így nevet
a sok imán, kérésen.

Csillag szökik az égen.
Bár kérhetnék, mint régen!
Mikor fojtó álmok közt,
nagyra vágytam „szerényen.”

Csillag szökik az égen,
néha elfog a szégyen.
Tékozoltam az igét,
gyúló vággyal, serényen.

Csillag szökik az égen.
Azt mondják, hogy megértem!
Számban a szó már lusta,
néha pihen egészen.

Csillag szökik az égen.
Fél hitem már feléltem!
Amit tudtam biztosan,
most csak bután remélem.

Csillag szökik az égen,
rá se nézek, úgy kérem:
Gyermekkorom Istenét
bár érteném, mint régen.

Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év,…