Hangod volt: erdei patakok csobogása.

A simogatásod: könnyű szellő tapintása,

Arcod: napom Napja, éjem Hold-világa.

Hiányod, mit érzek:

A legsötétebb tárna.

 

Nézzük egymást – csöndben nézzük

Nekem könny ül a szememben

De te mintha mosolyognál

Ravaszkásan, ahogy régen,

Úgy mosolyogsz – a fényképen.

 

Szomorú vagyok nélküled,

Szívem egyre összébb szorul,

Sütök-főzök, s közben sírok,

Kezemből a kanál kihull,

Életem is már-már széthull.

 

Talán azért mégsem hull szét… De mi az, mi

Összetartja?  Ezer varázslatos emlék,

A természet sok-sok arca, amit együtt fedeztünk fel.

Hangod számomra ma is még:

Erdei patakok csobogása.

 

(Versek  2004-ből)

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…