Vivaldi Stabat Materét hallgatom,

Szívem-lelkem betölti e zene!

Milyen gyönyörűség! Megrendítő szépség!

Sose érne véget, titkon azt kívánom.

 

Szemem előtt egy gótikus kápolna

Gyönyörű ívei, színes ablakai…

Hiszen én itt jártam, háromszor is voltam!

A Sainte Chapelle-re ismerek boldogan.

 

Emlékek százai tolulnak fel bennem

Fiatal évekről, sok-sok utazásról!

Régi szép időkre vissza kell révednem,

Vissza is gondolok, igen megrendülten.

 

A Notre Dame akkor még ép tetőzete alatt

Akkor is egy koncertet hallgattam,

S a gyönyörűségtől könnyekre fakadtam.

Nehéz ezt az érzést szóval kifejezni…

 

Chartres, Reims, Dijon, Párizs, és még

Mennyi város katedrálisai ismerősek nekem!

Milyen boldog vagyok, és milyen megrendült.

Köszönöm sorsomnak, hogy őket ismerhetem!

 

Kissé szomorúan fejezem be versem:

Véget ért a zene. De nem a varázslat,

Amely vitt, felkapott, és most is röpít még,

S tollamat vezeti, mindezt versbe venni.

 

 

 

Bodnár Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Csetneki Sándorné dr. Bodnár Ildikó. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Miskolcon (Diósgyőrben) születtem,…