1. ZÖLD PILLANGÓK TÁNCA.
    (Tavaszi hálaének)

Állok kicsinyke szobám ablakában és nézem
Amint a falevelek, a zöld színű pillangók az enyhe
Tavaszi szellőben vígan táncolnak az ágak hegyén.
Tegnap még észre sem vettem őket, mára

Újra üdén, frissen mosolyogva ringnak a fákon.
Isten üzenete érkezett el velük a háborgó világra.
Kérlel bennünket esendő gyermekeit figyeljünk
Rá. Vegyük észre titkos küldeményeit, az aprócska

Csodákat, amik láthatóan körülölelnek bennünket.
Mire vártok még emberek?
Hiú szemetek mikor tanul meg végre látni?

Mire várok még Istenem?
Hiú szemem mikor tanul meg végre látni?
Mikor nyílik fel örökkévaló csodáidra?

II. ISTEN MOSOLYA.
(Nyári hálaének)

Állok kicsinyke szobám ablakában és nézem amint
Csillogó napsugarak villódznak az ablak áttetsző üvegén.
Hisszük vagy nem hisszük, de Isten engem és téged is
Így üdvözöl minden reggel csendesen mosolyogva.

Ránk mosolyog a felkelő napsugaraiban, ha felhő
Takarja is néha el Őt elölünk, szemei mindig látnak.
Villanásnyi életünk röpke pillanatait Isten, az Ő
Végtelen szeretetének, irgalmának aranyfonalával

Köti az örökkévalóság időtlen valóságának folyamához.
Szabadságot is adott nekünk, elvághatjuk e lelki
Köldökzsinórt. De tudjuk és érezzük Isten szíve ilyenkor
Is mosolyogva sír értünk. Vágyódik utánunk.

Ő mindig vár, Ő mindig visszavár engem és Téged.
Hiszed vagy nem hiszed, de Isten engem és téged is
Minden este csendes mosolyával altat el!

III. SZÍNES KÖNTÖS
(Őszi hálaének)

Állok kicsinyke szobám ablakában és nézem amint a vidám,
Napsütéses nyár homloka felett árnyak gyülekeznek.
Látom ahogyan a mennyei festő óriás palettáján már
Kikeverte az ősz pompás színeit: rozsdabarna, sárgászöld,

Rőtvörös és bíborszín foltok tarkítják a természet
Isten által szőtt, a Földre szabott, színes köntösét.
A fák is elhullajtják levélruhájukat, leveleik szép
Rendben, némán szállingóznak le a sápatag földre.

A hosszú lábú gólya is melegebb vidékre költözik.
Megannyi hétköznapi csoda tárul a szemem elé.
Vajon miért nem vettem eddig észre, vajon miért nem
Tudtam értékelni ezt a páratlanul gazdag adományt?

Mindig valami nagy dologra vágytam valami világ
Megváltó hatalmasra és közben nem láttam meg ezt
A sok Isten által nekem készített “aprócska” csodát.

Ó, milyen vak is voltam! A természet tudja Kinek
Köszönheti, csupán az ember lenne ilyen feledékeny?

IV. HÓFEHÉR LEPEL
(Téli hálaének)

Állok kicsinyke szobám ablakában és látom amint a
Hópelyhek, a mennyei óriás-virág aprócska
Szirmaiként lassan alálebbennek, hófehér lepelként
Borítva el a kopár feketén meredező faágak erdejét.

Furcsa halványlila derengés vonja be a szemközti
Házak tetejét. Koromfekete varjak köröznek károgva:
– Szegény emberek, miért vagytok olyan magányosak?
– Fázva, dideregve, vacogó szívvel miért búslakodtok?

Kínzó kérdéseinkre választ Kitől, honnan is várhatunk?
Isten, ki türelmes égi Atyánkként tanítasz bennünket.
Elgyötört, kiüresedett lelkű földi gyermekeidnek üzened:

Tárjátok ki bús lelketek ablakait, engedjétek be
Szívetekbe az eget és földet átalakítani képes
Egyetlen hatalmat, a SZERETETET!

Kérlek, Uram fogadd el hálaénekem!
Kérlek, Uram fogadd el hálaénekünk!