Tűz a nap, ég már, gyullad a tarló
fény szalad és lángnyelve kaszál,
szél viszi füstjét – hinti a gyarló –
pernyével hullva, száll a halál.

Üszök borítja, gyász nevet reánk,
sercenő hangon sír egy lidérc.
Gyűlölet lobban és hízik a láng,
csalfa remény a távoli bérc.

Démonok táncát ropják az árnyak
suhanó füstben izzó szirom,
repíti felénk jövőjét láznak –
Éld túl! Vár a bérc, lesz oltalom.

Deák Mária 2019. szeptember.