Posted by
Posted in

Töprengések

Költő vagyok-e én vagy csak verselgető rossz fűzfapoéta,  rímfaragó-forma? Bizony, hogy nem tudom. Magamról ítélni, nem is az én dolgom.   A magyaros ritmus lett az anyanyelvem: a kétütemű hatos szinte önmagától „szakad ki” belőlem, akarom-e vagy sem, nem is kérdezi meg.   Döccenhet a ritmus, felszisszenhet a rím, de én csak folytatom, hogyha valami […]

Posted by
Posted in

Advent a Hargitán

Advent a Hargitán. A hófedte bércek felett Cikkáznak sűrű fellegek Felkapja a szél a lelkemet Sóhajba burkolja testemet A várakozás ma álmodozás? A völgyben füst gomolyog Üdvözletet hoz a vándornak? Segítséget kér a Bajba jutottnak? Különös hangulat száll az éterben Hegyi manók táncolnak kettesben Mintha ünnep közelítne a közelben Nagy a készülődés fenn a mennyekben […]

Posted by
Posted in

A mosónő

Héthelyi Krisztina „Tengeranyu” című meséje alapján   Az árvaház a város határában volt, mindentől távol, mintha csak mostohagyereke lett volna a városnak. – Jót tesznek a fák, a zöld füves mezők, a madárdalos ébredések azoknak a gyermekeknek! – mondták egykoron azok, akik az árvaház alapjait lefektették. Bizony igazuk is volt, mégis sokan gondolták úgy, hogy […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Csábító haikuk

Rózsa Iván: Csábító haikuk Elcsábítottál, Szelet vetsz, vihart aratsz: Most magadra vess! Igéző sugár: Naphoz vonz, Földre csábít; Mindenhol ott van. Csábító mosoly, Kacér dáma, fegyverrel Felruházva, hej! Budakalász, 2020. november 20.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Jelenlévő erők

Rózsa Iván: Jelenlévő erők A hivatalosan nem jelenlévők Irányítják valójában az igazi jövőt. A papagájnak is rossz hivatalosan jelenlévők Nem képviselnek immár jelentős erőt. Budakalász, 2020. november 20.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ezüst szerkezet

Rózsa Iván: Ezüst szerkezet (Hawkind: Silver Machine) Álmomban újra megjelent az ezüst szerkezet; Rá felülni, Istenem, vajon milyen lehet?! Álmomban én vezetem az ezüst szerkezetet; Ki tudja: honnan jött, és merre mehet?! Budakalász, 2020. november 19.

Posted by
Posted in

A sorsosztó kaméleon

Sárváry Mariann: A sorsosztó kaméleon   A Galápagos szigeteken éltek ezek a kaméleonok. Kerülték a helyi leguánokat, így jó életkörülményeik miatt sokáig élvezték a napfényt és a földi paradicsomot, mielőtt a másvilágra szenderültek. Különleges képességük sok generáción keresztül alakult ki, 200 fajtársuk között egyedül nekik. Köztudott, hogy a hímek és a nőstények üzennek egymásnak a […]

Posted by
Posted in

A szélmalom szabadsága

SÁRVÁRY MARIANN:   A SZÉLMALOM SZABADSÁGA   Szélmalom a patak partján Éles szélben Lassan fordul Megfontolja a mozgást. Addig-addig Lamentál, Oly körülményesen Mozog körbe-körbe Hogy elunják, majd leállítják. Azóta csak áll és vár. Retteg, nehogy munkára fogják. Cicázhat vele végre a szél.   (2017)

Posted by
Posted in

Ego

SÁRVÁRY MARIANN: EGO   Mindnyájan páncélban élünk. Cipeljük a súlyos terhet. E védőpajzs börtönünk. Néha  tudunk csak beszélőn részt venni.

Posted by
Posted in

Születésnapomra

Sárváry Mariann SZÜLETÉSNAPOMRA Negyvennégy éves lettem én – Parafrázis e költemény tere fere.   alkotás, mellyel meglepem az antológiában az ol- vasót.   Negyvennégy évem elszelelt utazgathatnék is talán az ám lazán.   Lehettem volna rádiós nem ily kamasz-idomító tanár leány.   De nem lettem, mert itt Pesten eltanácsolt a rádió fura ura.   Intelme […]