Sárváry Mariann

In memoriam Karinthy

  

A fejem fölött nyíltak a vérszilvafák a parkban, rózsaszínű sziromesőt fújt felém a lágy tavaszi szél. Kedvenc padomon ültem, és Karinthy novelláját olvastam már sokadszor életemben. Lapozás közben felnéztem a könyvből, és egy ismerős alakot láttam közeledni a kavicsos sétaúton. Hosszú, barna haját szemébe fújta a szél, lóbálta a kezét járás közben, szép magas sarkú szandált viselt. A fiatalság magabiztossága lerítt róla.

Egészen közel jött, majd egy hirtelen mozdulattal kikapta a könyvet a kezemből.

  • Mit olvasol? Csak nem Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel remekművét?
  • Eltaláltad.
  • Miért hangosan olvasol?
  • Hogy a szó mágikus erejével megidézzelek téged.
  • Lehet, hogy megbánod ezt a könnyelműséget…
  • Nem akarsz ideülni mellém a padra?
  • Elhoztam a gyerekkori emlékkönyvedet – mondta miközben lehuppant közel hozzám.
  • Hát ezért kerestem hiába, nálad volt! Azt hittem, költözés közben veszett el.
  • Jó helyen volt, de most itt hagyom neked.
  • Hogy megráncosodott a kezed!
  • Az élettapasztalatot nem adják ingyen. Ráncok, csalódás, betegség.
  • És a siker?
  • Az is eljön, ha képes vagy áldozatot hozni érte.
  • Sikerült a rádióban szerkesztőként elhelyezkedned?
  • Inkább a tanári pályát választottam. Jó volt fiatalként 7 évvel fiatalabbakat tanítani.
  • Sose untad meg?
  • Egyszer akartam váltani, de aztán mégis maradtam.
  • Ma is ezt választanád?
  • Nem hiszem, inkább üvegművész lennék.
  • Akkor megmaradt 17 éves korunkból az impresszionizmushoz való vonzódásod?
  • Kibővült a szecessziómániával, minden, ami szép nő, ami ornamentika jöhet.
  • Hamar föladtad a művészettörténész szakot.
  • Lehet, de sikeres lettem a történelmi családkutatásomban, és sok örömöt adott az irodalom tanítása.
  • Mi lett kamaszkorod szerelmével?
  • Elvált, kétgyerekes apuka lett.
  • A Balaton-parti faház megvan még?
  • Nem, nagyobb házat épített az új tulajdonos.
  • Hazagyalogolnál még éjjel mezítláb Szántódról Zamárdi-felsőre?
  • Nem, sőt a 2000 méteres Tátracsúcsot sem tudnám megmászni.
  • Miért?
  • Tériszonyom lett.
  • Mi maradt akkor a fiatalkori hévből?
  • Tudom becsülni az életet.

Kinyitotta a sötétzöld emlékkönyvet középen, ahol ez  a versike volt beleírva: „Evezz, evezz az élet tengerén, de ki ne köss a bánat szigetén.”

  • Ki lett a férjed?
  • Egy gimnáziumi osztálytársam.
  • Még mindig együtt vagytok?
  • Igen, talán már együtt is maradunk végleg.
  • Mindig egy lányt szerettél volna…
  • Már 27 éves, minden adott neki, ami a boldogulásához kell.
  • Miért akartál megidézni engem?
  • Hogy ne kelljen a tollam a lenyugvó nap fényébe bemártani. Csodálom a fiatalkori önbizalmadat.
  • Ennyi idősen nem tudok úgy írni, mint most te.
  • Pedig fiatalon még drámát is írtam. Azt nem vitted véletlenül magaddal? Sehol nem találom.
  • Nincs nálam, de a főszereplőre emlékszem: Szombathy Hellának nevezted el.

Egy újabb szélfuvallat megrázta a fát fölöttünk. A rózsaszín virágszirmok ráhullottak a hajára, ezek még jobban kiemelték a szépségét.

  • Mondd meg, mi a jó az öregedésben!
  • Már nem akarsz bizonyítani mindenáron.
  • Meg kell tanulni veszíteni?
  • A kudarcok megerősítenek. Fiatalon nem hiszed, hogy téged egyáltalán érhet ilyen. Van egy páncél, ami megvéd. Aztán ahogy telnek az évek, ez a páncél egyre vékonyabb lesz.
  • Azért hívtál, hogy ezt a páncélt megerősítsem neked?
  • Ha hatalmadban állna, jó lenne.
  • Mit kell tennem?
  • Nemcsak a kimondott szónak, hanem az ölelésnek is van mágikus ereje.

Éppen ölelésre tárta volna a karját, amikor a hirtelen mozdulattal lelökte a nyitott könyvet a padról. Ahogy a könyv becsukódott, szertefoszlott az alakja mellőlem.

Hiába ülök vissza a padra, s hiába olvasom újra Karinthy novelláját sokadszor életemben. Az az ölelés már sohasem zárul be.

 

(2017)

Tags:

Sárváry Mariann az Irodalmi Rádió szerzője Végzettségeim:2015: mesterpedagógus2002: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán közoktatás-vezető…