Sárváry Mariann:

KAPSZULÁS IDŐUTAZÁS

 

Kedvenc városomban a múlt héten megnyílt a legmodernebb Nespresso kávézó. Szép, nyárvégi délután volt, amikor én is eljutottam, hogy kipróbáljam. Amint beléptem, azt láttam, hogy a falakat végig polcok borítják, a polcokon katonás rendben rengeteg színű kávékapszula várt a sorsára.

Leültem egy ablak melletti asztalhoz, ahonnan éppen ráláttam a Dunára. A folyó fenséges látványt nyújtott, meglepően zölden hömpölygött.

Egy jóképű pincér felvette a rendelésem, a kínálatból – hosszas töprengés után – a lila színű kapszulát választottam.

A kávé illatos és kiváló aromájú volt, ahogy lenyeltem, éreztem, hogy furcsán forog velem a világ. Néhány másodperc múlva körülnéztem. Legnagyobb meglepetésemre ugyanott ültem, ugyanúgy ráláttam a békés arcát mutató Dunára, de sűrű cigarettafüst vett körül. Hangos kiabálásokat hallottam:

– Pincér! Egy feketét, egy doboz Figarót és egy kutyanyelvet kérek!

– Az élőkről vagy rosszat vagy semmit!

Ahogy a ködszerű füstöt lassan megszokta a szemem, láttam, hogy a kutyanyelven, azaz a cégjelzéses papíron a Bristol kávéház felirat olvasható.

A mellettem lévő asztalnál két szép nő beszélgetett. Egyikük szecessziós mintájú hajpánttal szorította le barna haját, kezében vékony szipka égett. Révedező pillantással nézett ki az ablakon, miközben ezt sóhajtotta:

– Dide megint egész éjszaka dolgozott – s kezével a nyakában lévő fehér gyöngysorral babrált.

Hiszen ő Harmos Ilona! – nyilallt belém a felismerés. Mellette Böhm Aranka igazgatta frissen fodrászolt bubifrizurás haját!

Micsoda szerencse, hogy a lila kapszulát választottam. Most már értem, miért reklámozták olyan hevesen ezt az új kávéházat! Nemcsak jó kávét ihatsz, hanem időutazásban is részesülhetsz.

Nocsak, ott a sarokban Babits ül papírja fölé görnyedve, szorgalmasan rója a sorokat, miközben néha áthúzásokat csinál. A hamutálat már régóta nem vitte el előle a pincér.

Egyre kíváncsibban nézek körül, tovább hallgatom szomszédaim párbeszédét.

– Holnap elmegyünk a Dunakanyarba fürdőzni. Dide szereti a vizet.

– Én inkább az Orfeumba mennék, de van egy vacsorameghívásunk is.

– Nagyságos asszonyom, telefonhoz hívják. Legyen olyan szíves odafáradni a készülékhez!- mondta udvariasan a pincér.

Gondoltam egy merészet, s odaintettem őt az asztalomhoz.

– Egy feketét és egy kutyanyelvet kérek!

A fiatal férfi elkerekedett szemekkel nyugtázta szokatlan öltözékemet. Térült-fordult, s hozta a feketét, ahogyan illik: ovális tálcán egy pohár vízzel és egy étvágygerjesztő aprósüteménnyel.

A kávé szokatlanul erős volt, annyira, hogy ereje visszapenderített a XXI. századi Nespresso kávézóba. Asztalomon egy Bristol kávéház feliratú levélpapír feküdt. A füst eltűnt, a zajok megváltoztak, csak a Dunára néző pazar kilátás maradt változatlan.

Mikor magamhoz tértem, első gondolatom az volt, milyen jól is választott Kosztolányi feleséget. Szívesen élnék köztük az 1920-as években. Folyton jazzt hallgatnék és charlestont táncolnék.

Legközelebb azonban a kék kapszulát választom, az a hatvanas évekbe repít vissza. Kipróbálom azt a híres szimpla kávét üvegpohárban alpakka kiskanállal, miközben a Jamaikai trombitást fogom hallgatni.

(2016)

 

 

 

 

 

Tags:

Sárváry Mariann az Irodalmi Rádió szerzője Végzettségeim:2015: mesterpedagógus2002: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán közoktatás-vezető…