SÁRVÁRY   MARIANN

 

                                               Marie   karácsonya

 

 

                        Marie habkönnyű teremtés volt. Ez  mozdulataiban és

                         az arcán örökké ott bujkáló mosolyában öltött

                         kifejezést.Nem tudni, hogy bájosságából mennyit

                        köszönhetett a természetének. Vidáman elbűvölő volt

                        kibontakozó ifjúságában.

                        Szerette kívülről szemlélni a körülötte zajló világot.

                        Gyakran rapszodikusan unt mindent, ugyanakkor a

                        következő pillanatban már elepedett a kíváncsiságtól.

                        Természetesen az emberek megnézték őt, azonban

                         Marie ezeket nem vette komolyan. Ő is szemügyre

                        vette a számára érdekesnek tűnőt a másik nemből.

                        Néha szeretett volna feloldódni az emberek forgata-

                        gában. Valójában éjszaka érezte jól magát, sohasem

                        félt se a sötétségtől, se az egyedülléttől. Mindkettőt

                        megszokta már. Ilyenkor elemezgette az aznap látott

                        embereket, bár élményeit nem osztotta meg senkivel.

                        A napközben rábámuló tekintetekre legszívesebben

                        grimaszokat vágott volna, de Marie  jól nevelt volt,

                        így minden esetben kitűnően türtőztette magát.

                        Néha virágot kapott csodálóitól. Oly furcsának találta

                        őket, mikor se szó, se beszéd eltávoztak. Mintha szé-

                        gyellnivalójuk lett volna. Marie-t ez nem zavarta, a vi-

                        rágok láttán mindig melegség öntötte el. Mások sze-

                        mében hálátlannak tűnhetett, hiszen sohasem köszönte

                         meg. Pedig nagyon szerette, ha az éjszaka sötétsége

                        virágillattal volt tele, ez mindig izgalommal töltötte el.

                        Marie világéletében csendes volt. Önérzetének nem-

                        igen adott hangot, mert véleménye szerint az önérzet

                        fitogtatása csak félreértéseket szülhet.

                        Egyszer arra ébredt, hogy díszítik az egész házat. Ha-

                        marosan megtudta, hogy karácsonyeste van. Egészen

                        lázba jött. Nehezen teltek az órák, de lassacskán elké-

                        szültek mindennel.Egy csengettyű hangjára a terem tele

                        lett elegáns urakkal és hölgyekkel. Ahogy Marie ott állt

                        a feldíszített karácsonyfával szemközt, érezte, hogy valaki

                        hosszasan nézi. Hozzászokott már, hiszen szépsége vitat-

                        hatatlan volt, most mégis zavarba jött. Forogni kezdett

                        vele a világ, táncra perdült volna örömében, mert először

                        érezte életében, hogy ez a férfi másképp nézi őt, mint idáig

                        bárki más. Szemérmessége visszatartotta őt a nyílt érze-

                        lemnyilvánítástól. Az ifjú igyekezett a közelébe férkőzni,

                        aztán hirtelen eltűnt, s addig elő sem került, amíg az összes

                        vendég és rokon el nem indult búcsúzkodni.

                        Marie már alig várta, hogy végre szemtől szembe álljanak

                        egymással.Még sohasem érezte, hogy ember ennyire fel-

                        keltette volna az érdeklődését. A kellemes érzés elhatal-

                        masodott rajta, miközben arra lett figyelmes, hogy az isme-

                         retlen ifjú megérinti a kezét. Meglepődött, de nem tilta-

                        kozott. Ekkor döbbent rá, hogy mennyire szeretne

                        kitörni eddigi szűk világából. Sajnálta, hogy túl gyenge

                        mindehhez, soha nem is volt benne semmi tettrekészség.

                        Marie majd elégett a vágytól, csodált márványszépségét ad-

                        ta volna, ha leléphet a talapzatról.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sárváry Mariann az Irodalmi Rádió szerzője Végzettségeim:2015: mesterpedagógus2002: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán közoktatás-vezető…