Sárváry Mariann:

Piroska és a nagymama

 

 

Miután a vadász kiszabadította Piroskát és a nagymamát a farkas gyomrából, egymásra néztek, és ezt mondták:

  • De jól esne egy kávé erre a nagy ijedtségre!

Piroska gyorsan beszaladt az erdő sűrűjében árválkodó házba. Behívta a vadászt is, megkínálta őt is az éltető, erős, barna folyadékkal, aki kávézás közben ezt kérdezte:

  • Kedves Piroska, mi a terve a nagymamájával? Továbbra is itt akarja hagyni egyedül az erdő közepén?
  • Nem, felkerekedünk együtt világot látni. Egész életében itt élt, itt az ideje, hogy megismerje velem a világot.
  • Merre indulnak?
  • Északra. Megnézzük a brémai muzsikusok szobrát, aztán majd kitaláljuk a többit.
  • Akkor jó utat kívánok mindkettőjüknek! – mondta a vadász, búcsúzásképpen megszorította a talpraesett fiatal lány kezét, a nagymama felé pedig megbiccentette vadászkalapját.
  • Amíg én megsütöm az útra a hamuban sült pogácsát, te hazamész elköszönni az édesanyádhoz – szólalt meg a nagymama.

Másnap felkerekedtek, bepakolták Piroska hátizsákjába a legszükségesebb holmikat, felvették legjobb ruhájukat. Bezárták a kicsi házat, a kulcsot a lábtörlő alá rejtették, miközben nagymama így sóhajtott:

  • Ki tudja, talán már csak meghalni térek ide vissza.
  • Előttünk az élet, felfedezzük a legizgalmasabb helyeket, addig ne is reméld, hogy ide visszatérhetsz – lelkendezett a talpig pirosba öltözött copfos lány.

Mentek, mendegéltek, faluról falura haladtak, a jó emberektől szállást, vacsorát és útbaigazítást kaptak. A brémai muzsikusokról mindenki hallott, hamar odataláltak. Megnézték a Fő téren a szobrot, alul állt a szamár, felette a kutya és a macska, legfelül pedig a kakas. Brémában is megaludtak egy fogadóban. Éjjel Piroska megálmodta, hogy felkeresik Csipkerózsika várát. Másnap továbbindultak, háromnapi utazás után oda is értek. Gyönyörű, soktornyú kastély volt, befutva vadszőlővel és rózsával. Egy patak csordogált a hatalmas fákkal teleültetett kert aljában. Békák brekegtek, színes lepkék üdvözölték a vendégeket. Piroska bekopogott az oroszlánfejű kopogtatóval.

  • Ki van odakint? – kérdezte az ajtónálló a kapu feletti ablakból.
  • Piroska vagyok. Eljöttem meglátogatni Csipkerózsikát. Bemehetünk-e a nagymamámmal? Hosszú út áll mögöttünk – válaszolta Piroska.
  • Gyertek be. Csipkerózsika úgysincs egyedül, itt van nála Geránia hercegnő a szomszédos várból látogatóban.

Piroskáék beléptek a feltáruló ajtón, és szemük-szájuk elállt a csodálkozástól. Hatalmas tükrök borították az előcsarnokot, gyereknagyságú meisseni vázákban álltak az illatos, szebbnél szebb rózsák az egész helyiségben. A lépcsőn megjelent Csipkerózsika, és kedvesen üdvözölte a látogatóit:

  • Kedves Piroska, ismerlek már a meséből, örülök, hogy kiszabadított a vadász. Hogy-hogy meglátogattál engem?
  • Brémában azt mesélték a fogadóban, hogy idelátogat hamarosan a Herceg az Alpokból. Én is szeretnék vele megismerkedni.
  • Jól mondták. Geránia is emiatt élvezi a vendéglátásomat. Holnap érkezik a Herceg a kíséretével. Most szedjétek rendbe magatokat a vacsorához! – mondta Csipkerózsika.

A vacsora finom, ropogós csülök volt sült krumplival és párolt káposztával. Utána almás rétest ettek, és rózsaszörpöt ittak. Az egyik toronyszobában aludtak, reggel hangos madárcsicsergésre ébredtek. Piroska felkelt, kinézett a keskeny ablakon, és a távolban meglátta a lovas csapatot közeledni. Elől vágtázott a Herceg fehér paripán, utána jött a vadász zergetollas kalapjában, majd a kíséret többi tagja.

Piroska rózsavizes fürdőt vett, nagymamája segítségével felöltözött, majd épp jókor ért le a fogadóterembe üdvözölni a várva várt daliát. Geránia és Csipkerózsika már a legszebb ruhájukban pompáztak.

  • Kedves Herceg, nagy szeretettel üdvözlünk kastélyomban. Bemutatom neked vendégeimet: Piroskát és Gerániát.

A Herceg meghajolt, majd kezet csókolt mindhárom fiatal hölgynek. Azért jöttem, hogy feleséget válasszak magamnak. Mindhárman mondhattok egy-egy próbatételt, ha sikeresen teljesítem, választok hármotok közül jövendőbelit. Először Csipkerózsika szólalt meg:

  • Te az Alpokban élsz, hozzál nekem a legmagasabb csúcsáról egy szikladarabot!
  • Hozd el nekem az egyméteresre megnövő csoda encián virágot! – mondta Geránia.
  • Hozzál nekem az Alpokból egy mormotapárt!- szólalt meg végül Piroska.

A Herceg egy-egy napot töltött a három szépséges menyasszonyjelölttel. Igyekezett minél jobban megismerni őket, majd felkerekedett, hogy teljesítse a három próbát. A kíséretéből csak a vadászt és a kertészt vitte magával. A vadászt megbízta, hogy sárgarépával és egy sajátos hangú síp segítségével csalogasson be egy mormotapárt a szállítóládába. A kertészt felkérte, hogy találja meg az Alpokban a kivételes helyen egyméteresre megnövő enciánt. Ő maga pedig felvette világjáró túrabakancsát, és megmászta a Grossglocknert, hogy elhozza szíve választottjának a csúcsról a szikladarabot.

Három nap múlva megérkeztek. Mindhárom próbát sikeresen teljesítették. Útközben gondolkodott a Herceg, hogy melyik hölgyet válassza magának. Mindhárom okos, talpraesett és kedves volt. Csipkerózsika szőke, Geránia fekete, Piroska barnahajú volt. Ránézett hűséges kísérőire. Hirtelen eszébe ötlött, hogy a szolgálat mellett még nem volt idejük mátkát választani. Megkérdezte őket gyorsan:

  • Kedves kertészem, nem gondoltál-e még a nősülésre?
  • Gondolni gondoltam, de még sose kerestem – válaszolta.
  • Kedves vadászom, te akarnál-e már családot alapítani?
  • Akarni akarnék, de nem találtam még szemrevaló menyecskét – felelte a vadász.
  • Hát akkor eljött nektek is az alkalom! – kiáltotta a Herceg. Hárman teljesítettük a három próbát. Én úgysem tudok választani, válasszatok előbb ti feleséget a három menyasszony közül.
  • Én Gerániát választom, hiszen én teljesítettem a próbáját: megtaláltam az egyméteresre növő enciánt – lelkendezett a kertész.
  • Én Piroskát választom, hiszen én hoztam el neki a mormotapárt – mondta nevetve a vadász, és magasra emelte a barna, szőrős kis állatokat.
  • Akkor itt az ideje a lánykérésnek! – indítványozta a Herceg.

Ezzel vacsora után megkérte mindenki a maga választottját. Csipkerózsika titokban úgyis azt remélte, hogy a Herceg őt fogja választani.

Három napig tartó lakodalmat tartottak. A környék apraja-nagyja ott táncolt a várudvaron. A lakodalom végén Piroska és nagymamája megköszönte a szíveslátást, elbúcsúztak, és a vadásszal felkerekedtek, hogy visszatérjenek Piroska édesanyjához. Ott fognak letelepedni. Piroska kibővíti majd a nagymama erdei házikóját, emeletet építenek rá, és egy olyan hangulatos fogadót hoznak létre – mindenhol kitömött állatok lesznek majd -, mint amilyenben Brémában megszálltak. A vadász férj fog gondoskodni arról, hogy mindig legyen vadétel a fogadó étlapján. A nagymama fogja a legjobb szarvasgerincet és a legízletesebb vaddisznó pörköltöt főzni az egész vidéken.

Geránia és a kertész is elindultak, hogy visszatérjenek Geránia kastélyába. Úgyis ráfért már arra a hatalmas kertre, hogy valaki világszép angolparkká varázsolja azt a hegyek között.

Csipkerózsikáék a telet mindig Csipkerózsika kastélyában töltötték, majd fél évet – amíg tavasz és nyár volt – az Alpokban a Herceg kastélyában. Karácsonykor mindig találkoztak Csipkerózsika fogadótermében. A kertész állította fel a hatalmas karácsonyfát, a vadász hozta a karácsonyi őzragut az ünnepi asztalra.

Mindhárom pár még ma is boldogan él, míg meg nem halnak.

(2019)

Sárváry Mariann az Irodalmi Rádió szerzője Végzettségeim:2015: mesterpedagógus2002: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán közoktatás-vezető…