Sárváry Mariann: Telefonfülke

A zöldre festett telefonfülke a város forgalmas sarkán helyezkedett el a Váci utcában.

1928-ban kerültem oda. Annyi mindent megéltem már az elmúlt 91 év alatt, hogy egy regény is kitelne belőle. Az 1929-es világválság idején egy csődbement bankár bennem lőtte halántékon magát. Ez volt az első igazán tragikus élményem. 1930-ban a KMP egyik aktivistája az éj leple alatt ezt a röplapot ragasztotta üvegszememre: „Nem csöndes sétára, hanem harcos, bátor tüntetésre hív benneteket szeptember elsején a déli órákban a Nagy-körútra a Kommunisták Magyarországi Pártja. Tüntessetek a régi győzelmes elszántsággal.” 1932-ben újabb 200 készüléket állítottak fel Budapesten. A helyi beszélgetések díja 20 fillér volt, 1943-ban 30 fillér, aztán jött a tantusz. A nyilasok sem kíméltek, teleragasztottak a háború folytatására buzdító plakáttal. A második világháborúban mindnyájan elpusztultunk.1946-ban a Dob utcában állítottak fel újra zöld-sárgára festve.45 új utcai társam lett. A Rákosi-korszakban éberségre intő plakáttal csúfítottak el az alábbi felhívással: „Aki nem éber, aki nem titoktartó, a dolgozó nép árulója. Leplezd le a fecsegőket!”

1956-ban egy sorozatlövés miatt az összes üvegem betört, megroggyant a zöld vázam, egy sebesült fiatal egyetemista egy egész éjszakát töltött bennem a kijárási tilalom miatt. Próbáltam őt vigasztalni, ezért a kagylóból folyamatosan mondtam neki az Egy mondat a zsarnokságról című verset, amíg el nem nyomta az álom és a fájdalom. Utána hetekig némán hallgatnom kellett azt a sok sírós búcsúzkodást a nyugatra távozóktól. Sok tanácstalan telefonáló is volt, aki nem tudta eldönteni, mikor cselekszik helyesen: ha él a nyitott határok lehetőségével, vagy ha marad, mert úgyis belepusztulna a honvágyba. 1957-ben szomorúan konstatáltam, hogy hány feleség próbált meg információkat megtudni az éjjel váratlanul elhurcolt férjéről. Aztán 1961-ben megkaptam mind a négy oldalamra: „Aki nincs ellenünk, az velünk van” feliratot.

A posta 1969-től vonta ki a tantuszokat. Hogy nekem addig mennyi ütleget kellett elviselnem, hogy adjam vissza a leesett tantuszokat! Azután 1 forintért 3 perces beszélgetést lehetett folytatni. Rengetegen bonyolították a házibulira való meghívásokat a segítségemmel, mivel kitört a twistőrület.

Vitték a Hubertust, kitárták az ablakokat, és üvöltették a magnókról a twistszámokat. Minden május elsején valaki bent felejtette vagy a sörét vagy a virslijét telefonálás közben. Hatalmas előrelépés volt telefonálóim életében, amikor 1970-ben útjára indult a metró, vagy amikor 1975-ben átadták a balatoni autópálya első szakaszát. A jó világ 1979-ig tartott. Nagy fordulatot jelentettek a megszorító intézkedések: az áremelések és a reálbércsökkenések. Megdőlt a lakás, Wartburg, telek szentháromsága. Az 1980-as évekre lehetetlen volt a korábbi életszínvonalat megőrizni. Az én fülkémből is szervezték a Lakitelki találkozót 1987-ben, amire nagyon büszke vagyok. 1988-ban a bős-nagymarosi vízlépcső ellen tiltakozó plakátot kaptak az oldalfalaim.

Az 1990-es években voltam a legnépszerűbb, egy hónapban akár 10 órányi beszélgetést is lebonyolítottam. A mobiltelefonok megjelenése azonban az én halálos ítéletem volt. Hiába kaptam önmagától záródó ajtót és éjszakai világítást, nem tudom felvenni a versenyt okos riválisaimmal.

Manapság már csak kegyelemből tartanak meg a segélyhívások biztonsága miatt. Havonta már csak egyórányi beszélgetésre vagyok jó. El kell viselnem az elcsúnyító graffitiket, sőt az ilyen megalázó egyéni ragaszokat, mint „Eladó lakást keresek a környéken. Hívjon bizalommal név, mobiltelefonszám.” A kagylómat ízléstelen rózsaszínűre cserélték. Csak reménykedhetem, hogy muzeális célra vagy könyvcserélő pontnak még hasznosnak találnak. Éjjel szoktam a telefonfülke társakkal beszélgetni, tőlük tudom, hogy Bécsben elektromos autótöltővé vagy mobiltelefon kiadó automatává alakítják a kivénhedt sorstársainkat. Budapesten 600-an vagyunk még mementónak.

Mindjárt százéves leszek, de már nem látok bele az emberek magánéletébe. Megöl az unalom, egész nap csak várok egy telefonálóra. El kell viselnem a részegek garázdaságát is. Csak ritkán jönnek kitakarítani. Van, hogy hetekig bűzlök. Szégyenemben már az öngyilkosságra is gondoltam. Imádkoztam már egy megváltó földrengésért vagy viharért. De hiába. Ritkán egy-egy megszállott fotós azért megörökít. Akkor kihúzom magam, végtére mégiscsak jó vagyok modellnek?

(2019)

Sárváry Mariann az Irodalmi Rádió szerzője Végzettségeim:2015: mesterpedagógus2002: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán közoktatás-vezető…