Advent első vasárnapjára.

Mintha tetszhalálból ébredtem volna
Nem tudtam,hol vagyok
Mennyben, vagy pokolban?
Háló-ruhám ázott az izzadtságtól
Testem még reszketett az álmosságtól
A reggeli szürkületet
Áttörte egy keskeny fény nyaláb
Szemeim előtt árnyak köröztek
Melyek úgy tűntek, mint füst-karikák
A távolból harang hangja hallatszott
Hívó szava talán Rorátéra hívogatott
Biztos ez bizonyítja
Éltem még a Földön maradt
A rádió híradása szerint
A szabadban hópelyhek szállingóznak
Szemeimmel kitekintve
Csak sziklahullást látok
A híradás fájdalmai
Lelkemre települtek
Zártságomban, fájdalmamban
Bibliát vettem kezembe
Keresem a hajnalcsillagot
A borult égtől nem találom
Akkor vándorbotom hova akasztom
Hogy tisztában lássak
Megiszom a reggeli snapszom
A bezártság miatti helyben járás
Testedzésben csak csiklandozás
Végig hívom unokáim
Hangjuk számomra olyan csodás
Megszenteli az adventi várakozást
Nem zavar már a liberális ámokfutás
Ami még éltet a Krisztus várás

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…