A temető csendje
megidéz egy percre...
Bárcsak itt állhatnánk
egymást átölelve!

Elmondanád nekem,
van-e ott fenn élet,
elmondanád, meddig
vágy` vissza a lélek.

Én is elmondanám,
mennyire hiányzol,
én is elmondanám,
könnyek között, százszor.

Egymásba font kezünk,
s az "örökké" vágya,
erőt adna neked,
s nekem, e világra.

Tudom, csak látomás...
De itt élsz szívemben,
és majd találkozunk
fenn, a végtelenben.

2020. október 29.