Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Isteni Diego

Rózsa Iván: Isteni Diego Kik támadtak, mondták: önmagad ellensége vagy! Kik irigyeltek, mondták: húzd meg végre magad! Bárki, bármit is mond: a futball-király voltál! Isteni Diegónak kijut egyszer egy házi oltár… Minden idők legnagyobb labdarúgója: Kegyeletét előtte az egész világ lerója. Argentína egyenlő: Evita Perón, Ferenc pápa? Inkább szavaznak most az emberek Maradonára… Budakalász, 2020. […]

Posted by
Posted in

A szerelmedért

A szerelmedért Hunyorgó csillagok az égi rónán, Hold közeledik ezüstös hintóján, indigó éjben már fénycsókok gyúlnak, didergő felhőn fagyos könnyek kúsznak. Az égbolt ékes pompájában ragyog, aranylant szavával hívnak angyalok, megbűvölve állok, nézve a csodát, megsimogatnám az ég lágy bársonyát. A legszebb csillagot lehoznám neked, gyöngyökké formálnék harmatcseppeket, ezüst Hold sugara lenne a létrám, csillag-zuhatag […]

Posted by
Posted in

Talán…

Talán… Nyújtózó csönd ásít, bennem mosoly éled, a perc táncra csábít, őrzi még emléked. Árny lopózik, őszt hoz fáradó szívembe, nincs jogunk vágyunkhoz, könnycsepp hull ölembe. Bemocskolt emlékek szennye és árnyéka, szavaktól festékes sorsunk martaléka. Nem várlak már téged, elfogytak álmaim, nincs hová megtérned, megölted vágyaink. Talán majd a holnap elhozza a varázst, és szárnyakat […]

Posted by
Posted in

Talán leomolna…

Talán leomolna… Bíborkönnyeket hullajt az alkonyat, sírokon kicsiny mécsesek ragyognak, a földre hulló krizantémok szirma, mint lelketek, olyan hófehér, tiszta. Néma csönd – belül zokog a fájdalom, szitáló ezüstköd fénye átkarol, szél oson hozzám – érzem, hogy simogat, miként kezed egykor lágyan, finoman. Fakó ágon szürkeség ölt alakot, merengőn nézem a sírfeliratot, talán ha meleget […]

Posted by
Posted in

Rád gondolva

Rád gondolva Milyen rég volt, mikor érinthettelek, most szomorúságban élem napjaim, én múltunk emlékeiért reszketek, míg hullámcsend mossa a tó partjait. Csókod simította fáradt szememet, rövidke boldogság, csak ennyi jutott, álmaink temették rozsdás levelek, miközben a bíbor Nap vízbe bukott. Rád gondolva újra élem a varázst, indigóéjben kereslek szüntelen, egy gyengéd mosoly a gyermekünk arcán, […]

Posted by
Posted in

Őszi tánc

Őszi tánc Lassan hull alá, csillan a fényben, Eltévedt levél rezesen ragyog, Vörös-selymét teríti a szélben, Életre kelve szállnak a dalok. Lombot hullatnak az erdő fái, Keringenek aranyló ruhában, Egy porszemnyi lét semmivé válik, Reszketeg árnyak futnak utánam. Itt, hol a csendben ringat az álom, Nesztelen táncuk új jövőt ígér, Gomolygó köd ül a néma […]

Posted by
Posted in

Tiszta fénnyel

Tiszta fénnyel Lobogjon égő, tiszta fénnyel az első gyertya szelíd lángja, szívekbe költözzön a béke, gyűlölet ne kaphasson szárnyra. Néptelen utcákon félelem, bezárt ajtók mögött reszketőn éled a hit, sötét éjjelen gyógyítva beteget, szenvedőt. Hófehér, ezüstös tisztaság, átölel lágyan a szeretet, láttatja advent szép csillagát, lelkünkben a hívő gyermeket. Végtelen csend terül – semmi zaj, […]

Posted by
Posted in

Szeretet

Szeretet A covid idején az óvodában Az óvónéni saját ötlete alapján Kiváncsi volt a kicsik véleményére, S választ várt a feltett kérdésére Mondjanak valamit a szeretetről, Mily gondolat jön ki a kis fejükből? A kérdésre unokám elgondolkodott, Majd rövid tömör választ adott: Szeretet az szeretet, mondta csendesen Szeretem Apát, Anyát és szeretem Mamát, Papát, Vendike […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Lényegek

Rózsa Iván: Lényegek Tán a mennyből jött egy lény, egek! És megvilágosultak rögtön lényegek… A lény azt akarja tán, hogy fény legyek: De most az a gondom; holnap mit egyek?! Budakalász, 2020. november 26.

Posted by
Posted in

Régi telek emléke

  Vágyom a télre. Arra a régire, az igazira. Amelyik éppen időre érkezett, és sokáig maradt. Az olyan kis hegyi falvakban, amilyen az enyém is volt gyerekkoromban, a nyár forró szorgossága, az ősz derűs elégedettsége, a betakarított termények fölötti örömködés, és az egész évi temérdek munka fáradalmai után, közelgett végre az áldott pihenés ideje. Az […]