Talán…

Nyújtózó csönd ásít,
bennem mosoly éled,
a perc táncra csábít,
őrzi még emléked.
Árny lopózik, őszt hoz
fáradó szívembe,
nincs jogunk vágyunkhoz,
könnycsepp hull ölembe.
Bemocskolt emlékek
szennye és árnyéka,
szavaktól festékes
sorsunk martaléka.
Nem várlak már téged,
elfogytak álmaim,
nincs hová megtérned,
megölted vágyaink.
Talán majd a holnap
elhozza a varázst,
és szárnyakat bonthat
az élni akarás.

2019.