Talán leomolna…

Bíborkönnyeket hullajt az alkonyat,
sírokon kicsiny mécsesek ragyognak,
a földre hulló krizantémok szirma,
mint lelketek, olyan hófehér, tiszta.

Néma csönd – belül zokog a fájdalom,
szitáló ezüstköd fénye átkarol,
szél oson hozzám – érzem, hogy simogat,
miként kezed egykor lágyan, finoman.

Fakó ágon szürkeség ölt alakot,
merengőn nézem a sírfeliratot,
talán ha meleget lehelnék rája,
leomolna végre ég és föld gátja.

Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán…