Mint akkor ősszel

 

Sok levél lehullott azóta. Ősz múlt őszre,

tél után mindig vágyunk egy jobbra!

A tavaszok könnyű szellővel az időt

elfújták, mintha soha itt sem lett volna.

Mégis, egy villanásra egy mozdulat,

egy illat, egy arc, mely annyira hasonlít arra

az arcra, a múlt időket visszahozza.

Volt egy férfi. Sóhajom hozzá szállt újra

meg újra. Ifjonti szívem ismeretlenül is

csodás képességekkel jutalmazta.

A vonaton láttam reggelente. Nem szólt,

nézett csak előre. Ki tudja az a szép szempár

azt a megszeppent kislányt valaha meglátta-e?

Ki hozzá imádkozott, hogy hátha megúszná

a feleltetést, ha testet öltött Istene azon

a reggelen felé fordítaná a fejét egy percre…

Hány sóhaj szállt felé titokban, hány fohász

hangzott el abban a vasúti kocsiban,

Hol hosszú hónapokon át iskolába menet

hittem benne, hogy minden kétségemre,

minden félelmemre választ, gyógyírt lelek.

Sok éve már ennek. Nem hittem, hogy valaha

eszembe ötlik újra, s a múltom elmerengek.

De tegnap, ahogy ott ültél velem szemben,

egy apró fejmozdulatodra, az a kislány

varázsütésre előbújt belőlem.

S szememet, mint akkor, azon a vonaton,

azon a férfin, hosszan rajtad felejtettem.

Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település.…