Valami eltörött
Kérdezlek. Válaszod, mint tüzes szikra, éget.
Kérdezel, s én igyekszem, hogy méltón válaszoljak.
Mégis, ezer sebbel jutalmazlak téged.
Lelkünk kerítésén a lyuk mélyül. Látod?
Szavakkal törjük, szálkák hasította sebek égnek. Érzed?
Hallgatsz. Nem értesz, s én már rég nem értelek téged.
Beszélj! A csend még jobban fáj. Sikoltanék érted,
de, csak állok némán, szótlanul, esdeklőn nézlek.
Talán, ha …talán, még…de nem, elszállt a perc,
más irányba indulsz, nem nézel felém.
Valami eltörött, s mi azt hittük még lesz.
Darabjai sebeinktől véresen, csorbán hevernek
jól eltemetve lelkünk legmélyén, ahol még volt te meg én.