Egyedül halad a hosszú úton,

vonszolja csupán megfáradt testét.

Nincs kire kicsit is támaszkodjon,

nem hallgatják sehol a sérelmét.

 

Nem fogja meg kicsi kezét senki,

nem mondják neki, elég, fontos vagy.

Magának kell a célért teperni,

nem segít holmi kósza gondolat.

 

Saját erőből tud meríteni,

nem táplálják már biztató szavak.

Teljesen eltökéltnek kell lenni,

különben a lelke mélyben marad.

 

Kínzó magány elszívja erejét,

a göröngyös úton halad árván.

Megkezdte most az élet nehezét,

töméntelen teherrel a vállán.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…