Egyedül halad a hosszú úton,
vonszolja csupán megfáradt testét.
Nincs kire kicsit is támaszkodjon,
nem hallgatják sehol a sérelmét.
Nem fogja meg kicsi kezét senki,
nem mondják neki, elég, fontos vagy.
Magának kell a célért teperni,
nem segít holmi kósza gondolat.
Saját erőből tud meríteni,
nem táplálják már biztató szavak.
Teljesen eltökéltnek kell lenni,
különben a lelke mélyben marad.
Kínzó magány elszívja erejét,
a göröngyös úton halad árván.
Megkezdte most az élet nehezét,
töméntelen teherrel a vállán.