A szürke égbolt alatt hűvös szél kavar,

földön az avar, fákra ült a zúzmara.

A fehér ágak merednek ablakomra,

ülnek, mint apró angyalkák a habokban.

 

Némaság feszül a szobai homályban,

hideg sivárság olyan, mint egy fogdában.

A hőérzékelő időnként megretten,

hogy melegség beinduljon a testemben.

 

Lassan megelevenedik képzeletem,

a repkedő remény szállja meg a lelkem.

Az üveg bűvöletében ott a tavasz,

ami nekem éltető vígságot fakaszt.

 

Szívemben zöld palástban virul a határ,

érkező madarak éneke vígan száll.

A tó vize elnyújtottan fodrozódik,

a ladik lapát habokkal csókolózik.

 

Óh, milyen csodálatos is a kikelet!

Mennyi kedélyes varázslattal integet!

A kíméletlen, zord télben sem tévedve,

bizakodást vet az emberi lélekbe.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…