A négy égtáj felől sebesen törj elő Lélek
Minden ember sóvárogva várja jöttödet.
Oszlasd el a félelem és a magány sötét,
Sűrű fátyolát, mely fojtogató ködként

Rátelepszik ezernyi sebből vérző világunkra.
Úgy várjuk már a BÉKE, a HIT, a SZERETET
A REMÉNY fénylő sugaraiból font koszorúdat,
Mely védernyőként ráborul a szomjazókra.

Gyógyítsd önzéstől jéggé dermedt szívünk,
Reszketeg lelkünk. Azt kívánjuk ne csak pár
Hétig, de életünk minden napján lakjál nálunk,
Ragyogásod töltse be minden porcikánkat.