Leesett az első hó itt az Avas-tetőn.
Erről szeretnélek ma tudósítani.
S mert nem akarlak oly nagyon fárasztani Téged,
Csak röviden írok. November utolsó napjának
Hajnalán ím ezt tapasztaltam: Havas az Avas!
Tudod, mondtuk ezt viccesen néha.
Szép tiszta rím lesz majd, sorok végéré írva…
Bámulok kifelé – hinni se akarom.
Tudósításom tárgya mégsem ez, hanem sokkal
Inkább Te magad vagy, elém idéződő drága lényed!
A tájban, amikor félig ködben az Avas
mentem én, hogy látogassalak, havas
utcák során, sietve mindig, hogy időre a kórházba érjek,
látni akarva még elmenni készülő, nagy-beteg Téged.
Minden új hó előhozza majd ezt az emléket.
Szomorúan szépséges
Köszönöm. Máriának is nagyon szép versei vannak, gyönyörű képekkel.Lehet,kollégák is vagyunk? Ildikó
Köszönöm.Ildikó