Csak egy szürke kavics

 

Nézem őket tágra nyílt szemmel, vádlón.

Mozdulatlan állnak, rendíthetetlenül

ezernyi formájukkal, színesen, bájolón,

s én irigylem őket mélyen, legbelül.

Hogy tündöklik az a sárga! A pirosnál

nem volt szebb soha talán! Akár csak

egy ifjú szerelmes lány a nászéjszakán.

A türkiz színében az ég kékje tündököl,

mikor a nap lenyugodni készül nyári esteken.

Mossa, szerető csobogással veszi őket körül

a hűs csermely, őszinte szándékkal, meztelen.

Ebben a színes világban hol vagyok én?

Nem találom, hiába keresem a helyem.

Szinte fáj, annyira meresztem a szemem.

Már feladnám, nincs remény. Mit is gondoltam?

Mikor egy szürke kis kavicson megcsillant a fény.

Belesimulva a csermely medrébe, szerényen

a sok színes gyönyörű kavics között, szürkén,

de határozottan ott voltam én!

Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település.…