Ülök a szobámban

Mely a nyugalom és a béke köveivel van kirakva

Ülök s elmerengek

Előmbe reszkető kezekkel fényképed teszem

Szívemet átjárja a fájdalom

S a szememből forró könny pereg

Úgy fáj benne a lélek

Mert már nem mondhatom el Néked

Hogy mennyire szeretlek Édesanyám

Belül a lelkem háborog

Nyugodalmat sehol sem talál

Úgy szeretném kitörölni azt a fekete karácsonyt

Ahol sietve szembe jött a gyász és a halál

S a karácsonyi asztalnál

Fájdalmat szült a rettegés

S a szívekre árnyékot vetett a borzalom

S a könnyekkel áztatott illatos kenyér

Keserűn megakadt a torkokon

Fájó emlékeim feledni szeretném

De egyre csak rohannak dermesztőn felém

Úgy szeretném átírni azt a karácsonyt

Ahol feketén hullt a hó

S minden oly túlvilági és nyomasztó

Átírnám az élet könyvét,

Hogy minden csak szép és jó legyen

S a karácsonyi asztalnál Édesanyám

Boldogan itt legyen velem

 

Blažekné Benik Mária

Minden jog fenntartva !

Blažekné Benik Mária az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem BLAŽEKNÉ BENIK MÁRIA, születtem április 12-én Tornalján (Szlovákia). Itt…