Kerekerdő közepében

Élt egyszer egy őzike

Éjjel – nappal szomorkodott

Nem volt neki senkije

Megsiratta a napot

Éjjel meg a csillagot

Bánatában útnak indult

Keresni a boldogságot

De az tőle elfutott

Hegyen – völgyön barangolt

Találkozott egy kősziklával

Kinek arany szíve volt

Fájdalmán, hogy enyhítsen

Árnyékában megpihent

S a nagy szikla az őzikét

Átölelte gyengéden

S fáradt szívét

Gyöngyharmattal fedte be

Az őzike csak ámul – bámul

Nem is érti mi történik most vele

De egyszerre csak minden virág

Csillogni kezd körötte

S az őzikének a szemében

Könnyek helyett gyémánt

Csillag csillogott

Lába nyomán hűs mederben

Arany patak csobogott

Azóta az őzike már

Szebbnek látja  a napot

És soha többé nem siratja

A lehulló csillagot

 

 

Blažekné Benik Mária

Minden jog fenntartva !

 

 

 

Blažekné Benik Mária az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem BLAŽEKNÉ BENIK MÁRIA, születtem április 12-én Tornalján (Szlovákia). Itt…