Sírva zúgnak a fák

A szél közöttük süvítve jár

Méregfoggal teli orkán

Tépi, nyúzza a fák lombját

Forgószél csapkodja a leveleket,

Marcangol, zúg mindent, mi útjába áll,

S a zápornak dühös szája

Buborékot köp a sárba.

Vihar előtt, vihar után

Süvít a szél egymagában,

Gyilkos párát lehel

Kénköves, mocskos szája.

De lassan elmúlik a vihar,

S a fák büszkén merednek az égre,

Erős gyökerekkel kapaszkodnak a reménybe,

S a szél hirtelen elrohan szégyenében,

Egy újabb áldozatot keres dühében,

Az égen már ragyog a szivárvány.

Csodás álmot ringat egy fűszál,

Így álmodja újból a szeretet csodás harmóniáját

Fehér, habos fellegek kézenfogva sietnek,

Mögöttük morcos, fekete fellegek

Gyászosan, vészesen pihennek,

S a cseresznye virágillata

Szívbemarkolóan bolyong az esti fényben

 

Blažekné Benik Mária

Minden jog fenntartva !

Blažekné Benik Mária az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem BLAŽEKNÉ BENIK MÁRIA, születtem április 12-én Tornalján (Szlovákia). Itt…