A légben a felhők mozdulatlanok,

habjukra telepedtek az angyalok.

Erőtlen nap fénye rájuk mosolyog,

a megszikkadt fák lombja nem imbolyog.

 

Pillanatban az idő tétovázik,

lesi, évszakváltó, mint bújócskázik.

Megviselt testemben is a csend honol,

örök-gyötrődő lelkem sem háborog.

 

Szívom magamba az őszi illatot,

egyedül avarfövenyen maradok.

Madarak elszálltak, vadak nincsenek,

átadom magam teljesen a csendnek.

 

Most előállnak az elnyomott tények,

az állapotukról hűen beszélnek.

Hatályos vágányokra rendeződnek,

megnyitják az utat a legyőzöttnek.

 

Némaságban születnek a lépések,

olykor tökéletesedik az élet.

Csak időszerű ötletek mozognak,

melyek újuló terveket hordoznak.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…