Pompás ruhában bálteremben röpködhetne,

ha a társasági tánchoz lenne most kedve.

Korabeli kanapé egyedi zugában,

meghúzódik szeretett hercegére várva.

 

Párok, magányosak sétálnak a teremben,

nem tarja magához illőnek egyiket sem.

Hiába a pompa, a feltűnő fellépés,

a szíve csak ő érte eped, nincs tévedés.

 

Urak bókolnak neki jöttükben-mentükben,

a szeme se rebben a közeledésükben.

Képzelete munkálkodik: – Vajon hol járhat?

Elfeledett, vagy esetleg már mást imádhat?

 

A táncparkett körében felcsendül a zene,

vigadni vágyó fiatalokkal van tele.

Epedő szíve magas pulzus számon dobog,

Meggyűlt könnye, ha nem figyel, azonnal csorog.

 

Nyugtalanság szövi át a szenvedő lelkét.

Meglehet, hogy őt végleg el is felejtették?

Mikor türelmének épp csurran végső cseppje,

szerető szerelme lábához térdepel le.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…